Van az a pillanat, amikor egy mosoly nem mosoly, egy bólintás nem beleegyezés, vagy amikor valaki egyszerűen nem azt érti a "köszönöm" alatt, mint te. Ilyenkor jön a feszültség, a zavar, a kimondatlan kérdés: Valamit rosszul csináltam?
Utazóként újra meg újra ebbe futok bele és bár eleinte nehéz volt, most már inkább lehetőségként tekintek ezekre a helyzetekre. Lehetőségként arra, hogy tanuljak és közben ne csak a világot, hanem saját magamat is jobban megértsem.
A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, hogy a saját kultúránk "normáit" használjuk mérceként, amikor értelmezni próbáljuk, mi történik körülöttünk. Egy visszafogott tekintet például nem mindig jelent tartózkodást – lehet, hogy a másik kultúrában a tisztelet jele. A csend nem biztos, hogy kellemetlenség, lehet épp figyelem.
A "miért csinálják ezt?" helyett sokkal jobb, ha úgy közelíted meg: "mesélnél erről egy kicsit?"
A tiszteletteljes kíváncsiság hidakat épít. Ha nyitottsággal kérdezel, gyakran nemcsak választ kapsz, hanem kapcsolódást is.
A testbeszéd, az érintés, a szemkontaktus – ezek mind az adott kultúra sajátosságaitól függ. Ami nálad természetes, máshol lehet tolakodó. A csend például lehet nyugalom is, nem csak feszültség.
És ezzel nincs semmi baj. Az utazás arról is szól, hogy kívül kerülsz a megszokotton. Ha elfogadod, hogy néha nem érted elsőre a szabályokat, az a megértés felé visz, nem az elutasítás felé.
Lesznek ilyenek. És ha nem is mindig azonnal, de később rájössz: pont ezek a helyzetek tanítanak a legtöbbet. Nem az számít, hibáztál-e, hanem az, hogyan reagálsz rá. Az alázat és a humor sokkal messzebbre visz, mint a védekezés.
+1 Gondolat:
A kulturális félreértések nem elkerülhetők – de nem is feltétlenül károsak. A lényeg nem a tökéletes alkalmazkodás, hanem a figyelem, a kíváncsiság és hogy ne csukd be a szemed, ha valami ismeretlen.
~ HEDA
Ha úgy érzed kaptál valamit!
Minden út mögött van háttérmunka: cikkek, szerkesztés, idő és energia. Ha úgy érzed, kaptál valamit a Hedapédiától és szívesen adsz vissza egy kicsit: ITT megteheted. Köszönjük!
Amikor megveszed az utasbiztosítást, egyfajta biztonságérzetet kapsz vele. Ez rendben is van, hiszen a sürgősségi ellátás, a lopás, a járatkésés vagy baleset elvileg fedezve van. De mi van azokkal a helyzetekkel, amik nem férnek bele egy kötvénybe, és amikre semmilyen biztosító nem készít fel?
Van az a pillanat, amikor egy mosoly nem mosoly, egy bólintás nem beleegyezés, vagy amikor valaki egyszerűen nem azt érti a "köszönöm" alatt, mint te. Ilyenkor jön a feszültség, a zavar, a kimondatlan kérdés: Valamit rosszul csináltam?
Az utazás sokak számára a szabadság megtestesítője, mégis van egy érzés, ami váratlanul és alattomosan csaphat le rád: ez pedig a honvágy. Nem számít, mennyire gyönyörű helyen vagy, ha napok vagy hetek óta úton vagy, idegen nyelvek, kultúrák és arcok között...a hiány akkor is elkezd dolgozni benned.
Amikor először lépsz ki az ismeretlenbe – egy új országba, ahol másak az illatok, a szabályok, a viselkedésminták, sőt még a köszönési szokások is – könnyű elveszettnek érezni magad. Ez nem csak "furcsa érzés", hanem egy valós pszichológiai állapot: a kulturális sokk.
